Kereső



Kiemelt partnerek

 

Felhívás

Hirdetésszervezőt keresünk, jutalé­kos rendszerben, magas jutalék­kal.
Jelentkezés szakmai önéletrajzzal.
2024. márc. 29. (pé) – Auguszta
Nagyvilág

Mágneses iránytű nélkül

Hogyan tájékozódtak a viking hajósok?

Vajon hogyan tájékozódtak a viking hajósok? Erre az izgalmas kérdésre keresi a választ Horváth Gábor egyetemi docens. Az MTA doktora, az ELTE munkatársa azt kutatja: hogyan tudták bejárni a vikingek a világot, hogyan használták rovátkás fatárcsájukat a viking navigátorok?

Hogyan tájékozódtak a viking hajósok?Dél-Grönlandon a régészek egy háromszög alakú kőlapot és egy fatárcsa töredéket találtak, rejtélyes egyenes és hiperbola alakú karcolási nyomokkal. Kiderült, hogy mindkét töredék egy-egy olyan napóra része volt, amellyel napsütésben a 61. északi szélességi körön, májustól augusztusig a nyílt vizeken is meg lehetett határozni a földrajzi északi irányt. A viking navigátornak nem kellett mást tennie, mint napsütésben vízszintesen tartani a fatárcsát, amelyet a közepéből kiálló függőleges pálcika körül addig forgatott, amíg a pálca árnyékának csúcsa érintette a tárcsára karcolt hiperbolikus nyomot. Ekkor a tárcsába vésett egyik rovátkasor a földrajzi észak felé mutatott.

Ha a viking navigátor napsütésben úgy állította be a napkövet, hogy azon át nézve az égbolt egy adott része a legfényesebb legyen és ekkor a Nap felé mutató egyenes karcolást ejtett a kristályon, akkor lényegében ezzel kalibrálta is a napkövet. Így például még a felhő által takart Nap iránya is meghatározható: nem kell mást tenni, mint az égbolt egy tiszta, felhőtlen, kék foltját nézni a napkövön át, és addig forgatni azt, míg az égbolt a legfényesebbnek látszik. Akkor a napkövön lévő karcolás a Nap felé mutat.

És ha nem süt a nap?

E viking napóra modern rekonstrukciójával folytatott kísérletek során bebizonyosodott, hogy egyedül ezzel a napórával is kiválóan, nagy pontossággal lehet navigálni a nyílt óceánon – ha süt a nap. Megoldódott tehát a vikingek navigációjának egyik rejtélye: napsütésben a viking hajósok a szóban forgó napórával tudták meghatározni egyik fő hajózási irányukat, keletet vagy nyugatot. Ezt a módszert nevezik „szoláris viking-navigációnak”. Hasonló meteorológiai helyzet gyakran előfordul az Északi-sarkkör közelében, ráadásul sokszor tartósan, úgy, hogy akár napokig egyáltalán nem is süt ki a nap. Thorkild Ramskou dán régész 1960-as évek végén született föltételezése szerint a vikingek a nyílt vizeken a méhekhez hasonlóan, az égboltfény polarizációirányának segítségével tájékozódhattak.

A széles körben elterjedt hit szerint a vikingek az égbolt-polarizáció segítségével bármilyen meteorológiai viszonyok között (tiszta, részben felhős, teljesen borult, ködös ég alatt) is képesek voltak tájékozódni a nyílt vizeken.

Horváth Gábor részt vett egy kutatócsoport munkájában, amely laboratóriumi pszichofizikai kísérletekkel vizsgálta e feltételezés igazságtartalmát. Egy monitoron számos tesztalanynak olyan színes égboltképeket mutattak, amelyeken a Nap felhők mögött vagy a horizont alatt volt. A tesztszemélyeknek a nem látható Nap szabad szemmel becsült helyére kellett kattintaniuk a képernyőn az egérrel.

A napkő, mint mankó

A Nap becsült helyének nagy hibái alátámasztották azt a vélekedést, hogy felhős vagy ködös időben a viking navigátoroknak szüksége lehetett valamilyen „mankóra” a nyílt vizeken való tájékozódáshoz. Az egyik ilyen mankó éppen egy kettőstörő kristály, azaz a napkő lehetett. (A napkő a skandináv régióban gyakori kettőstörő kristály, például kordierit, turmalin vagy kalcit lehetett. Egy ilyen, a szemünk előtt ide-oda forgatott kristálydarabkán át nézve az eget, az periodikusan kifényesedik és elsötétül, hasonlóan a polárszűrős napszemüveg lencséjéhez – a szerk.)

A magyar tudós a Svéd Sarkkutató Titkárság által szervezett expedíció alkalmával átszelte a Jeges-tengert, áthaladt az Északi-sarkon, közben mérte a ködös vagy teljesen borult arktiszi ég polarizációs mintázatát akkor, amikor a napkorong nem volt látható. A mérésekből arra a következtetésre jutottak, hogy ha a ködöt közvetlen napfény éri, akkor a ködös ég polarizációirány mintázata nagyon hasonló a tiszta égéhez.

Északi-sarkvidéki mérések szerint a teljesen borult ég polarizációirány mintázata nagyon hasonló a tiszta ég polarizációirány mintázatához, viszont a borult ég fényének lineáris polarizációfoka olyan kicsi, hogy az mégis valószínűtlenné teszi, miszerint egy viking navigátor képes lett volna használni a napkövét ilyen időjárási viszonyok között.

Mivel az egykori viking navigátorokkal már nem végezhetők el a fenti kísérletek, ezért zömében magyar egyetemi hallgatókkal mérik a polarimetrikus viking navigáció különböző lépéseinek hibafüggvényeit. E kísérletek jelenleg is folynak az ELTE Biológiai Fizika Tanszékének Biooptika Laboratóriumában.

(Forrás: Infovilág)

Hozzászólás a cikkhez

A cikkhez csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!

Regisztrációhoz kattintson ide!


Natúrsziget címkefelhő

Teljes címkefelhő | Mire jó ez?
old.natursziget.com