Ha olyan feladat elvégzése a cél, amely nagyobb számítógépes kapacitást kíván, akkor a rendszer minden tagja ennek a feladatnak a szolgálatába áll. Más alkalommal viszont megoszthatók az egyes egységek, és külön-külön részfeladatok elvégzésére is képesek.

A posztgenom korszak kezdete

A bioinformatika segítségével valósulhattak meg azok az úttörő genomelemzések is, amelyeknek az egyik eddigi legnagyobb horderejű eredménye az emberi genom felmérése volt. A 14 éven keresztül tartó vizsgálat végére a tudósoknak sikerült leírniuk a 24 emberi kromoszóma DNS-einek bázissorrendjét. A munka során gigantikus adatmennyiséggel, körülbelül 3 milliárd bázis információjával dolgoztak. A teljes genom leírása azonban nem a munka végét, hanem inkább egy annál sokkal szélesebb körű, még több információval dolgozó kutatási periódus, a posztgenom korszak kezdetét jelentette.

A posztgenom kutatások fő iránya a fehérjék és a különböző gének elemzése, amelynek során megismerhetővé válik, hogy ezek valójában hogyan működnek, milyen hatással vannak egymásra. Ennek a kutatásnak az eredményei lehetővé teszik majd, hogy a szakemberek a genetika szintjén megismerjék a különböző betegségek keletkezésének az okait, és ezek ismeretében kíséreljenek meg ellenük gyógyszereket kifejleszteni. Ezzel pedig az elvont tudományos munka eredményei a gyógyítás gyakorlatában is hasznosíthatók lesznek.

Gyorsabban kipróbálható új hatóanyagok

A gyógyszeripar számára elegendő egyes betegségek molekuláris alapjainak ismerete vagy az egyes kórokozók, fertőzött szövetek molekuláris tulajdonságainak felderítése. Ezek alapján a kutatók már képesek olyan hatóanyagok kifejlesztésére, amelyek például a különböző betegségek, ezek tüneteinek kialakulásáért felelős gének működését blokkolják, vagy a kórokozók potenciálisan gyenge pontjait támadják meg. E kutató tevékenységnek köszönhető, hogy bizonyos rákfajták ma már olyan új gyógyszerekkel kezelhetők, amelyek éppen a rák molekuláris alapjainak megismerését célzó kutatások eredményein alapulnak.

A bioinformatikának felbecsülhetetlen szerepe van az új hatóanyagok megtalálásában is, hiszen az úgynevezett in silico (számítógépes) kísérletekben a kutatók jóval több lehetséges gyógyszermolekulát vizsgálhatnak, mint korábban.

A kutatómunka felgyorsulása révén a korábbinál sokkal több molekula és hatóanyagjelölt működését vizsgálhatják, így több az esélyük a hatékony, új generációs gyógyszerek szélesebb körének kifejlesztésére. A kutatók szerint, bár az új gyógyszerek megjelenéséhez szükséges kísérleti és klinikai fázis 10-15 éves időtartama aligha volna jelentősen tovább csökkenthető, mégis a bioinformatikai rendszerek gyors működésének köszönhetően időt lehet nyerni, ami azt jelenti, hogy a jövőben valamelyest csökkenhet majd a gyógyszermolekula felfedezésétől a beteg gyógyításáig tartó periódus időtartama.

(lóránth)