Kereső



Kiemelt partnerek

 

Felhívás

Hirdetésszervezőt keresünk, jutalé­kos rendszerben, magas jutalék­kal.
Jelentkezés szakmai önéletrajzzal.
2019. okt. 16. (sze) – Gál,Aurélia
Életmód

Mérgező szépségek

Gyerek ne egyen bogyót!

Összetéveszti a medvehagymát a gyöngyvirággal? Netán vöröshagyma helyett nárciszt vág a salátába? Súlyos következményei lehetnek, ha nem ismerjük meg a mérgező növényeket. Talán a legszebbek között vannak az igazán veszélyesek, bár a zöldbab és a burgonya is „megéri a pénzét”.

Ha mérgező növényekről van szó, a könnyelműség ugyanolyan veszélyes lehet, mint a félelem. Ha azonban megtanuljuk, hogyan kell bánni velük, örömünket lelhetjük bennük, legyenek akár vadon termők, akár kultúr- vagy kerti növények. Dísznövényként, gyógyfűként, sőt élelmiszerként is használhatjuk őket.

Burgonya: a zöld részeket vágjuk le!

A legkedveltebb zöldségféléink közül a bab – nyersen – például mérgező. (A nyers fejtett babban phasin van, ez az anyag gyomor- és bélgyulladást okoz, de a főzésnél lebomlik.) A megfőzött bab is méregmentes. A legtöbb hüvelyes ugyanis lektint tartalmaz. A lektinek összetett fehérjék, különleges szénhidrát-szerkezetek, képesek kötődni a sejtekhez, illetve a sejthártyához, és jelentős részük agglutinálja (kicsapja) a vörösvértesteket, gyakran van mitogén (sejtosztódást serkentő) hatásuk, serkentik a nyiroksejtek (limfociták) osztódását.

A lektinek csak nyers állapotban találhatók meg néhány zöldségfélében. Az emberre mérgezők. Ha bizonyos mennyiségben, nyersen fogyasztunk lektin tartalmú növényt, akkor az hányást, hasmenést, gyomor- és bélrendszeri panaszokat okoz.

A burgonya is a mérgező növények közé tartozik, fogyasztása főzés után mégis teljesen veszélytelen. A rejtély megoldása a következő: a lektin főzéskor „szétesik”, csaknem teljesen elbomlik. A burgonya esetében csak a gumók zöld részek mérgezőek, amelyek a helytelen tárolás során keletkeznek. A zöld részeket tehát elkészítés előtt vágjuk le, a burgonyát alaposan hámozzuk meg.

Szépek és veszélyesek

A burgonya és a bab talán a legjobb példa arra, ahogyan az emberek generációkon át megtanulták, miként kell bánni a mérgező növényekkel. Ha a ház körül, a kertben lemondanánk például a nárciszról, a tulipánról, a hóvirágról, a ciklámenről, a szarkalábról, a gyűszűvirágról vagy az elegáns fekete hunyorról – mérgező növény bőven akad az erdőben is. Az élet tehát nélkülük alig elképzelhető, és nem is kell félni tőlük, ha néhány egyszerű szabályt megszívlelünk.

Aki növényt vásárol, mindegy, hogy a kertbe vagy az ablakpárkányra, írja fel annak nevét, vagy vésse az agyába és kérdezze meg, hogy mérgező-e vagy sem. Ha igen, érdemes tisztázni, hogy mely részei mérgezők, és hogyan kell bánni ezekkel.

Minden növényápolás vagy -feldolgozás után célszerű alaposan kezet mosni. Ezzel nemcsak a piszkot, hanem minden mérgező tartalmú növényi levet is leöblítünk a kezünkről. Ha ezt a szabályt betartjuk, elkerüljük mind a kedvelt bukszusbokor, mind a szarkaláb vagy a leander veszélyeit.

Salátába nárciszhagymát?

Két növény, a sisakvirág és a medvetalp esetében mindez nem elég. Aki ezeket kiássa, átülteti vagy visszavágja, viseljen kesztyűt, és testének szabadon lévő bőrfelületét takarja be. A sisakvirág erősen mérgező aconitumot tartalmazó leve a bőrön át is felszívódik!

A medvetalp ugyan eredeti állapotában nem mérgező, de a leve olyan anyagokat tartalmaz, amelyek a bőrt napfényérzékennyé teszik. Aki e növény levével érintkezik és a napon tartózkodik, hólyagképződéssel járó erős leégésre számíthat. Felhős időben vagy zárt helyiségben természetesen nem történik semmi.

A mérgezés oka gyakran az, hogy összetévesztjük a növényeket. Medvehagyma levelei helyett gyöngyvirágleveleket szedünk – nagyon hasonlítanak – és használunk fel étkezéshez. Vöröshagyma helyett nárciszhagyma kerülhet a salátába. Aki azonban jól odafigyel (például a jellegzetes illatra), és szükség esetén szakemberhez fordul, azzal mindez nem történhet meg. A virághagymákat természetesen soha ne tartsuk a vöröshagyma közelében, és csak jól látható felirattal ellátott ládákban tároljuk, lehetőleg egymástól távol!

Óvjuk, tanítsuk a gyerekeket!

Különös óvatosságra van szükség a kertben, ahol gyerekek játszanak. Erősen mérgező növényeket, mint amilyen a sisakvirág, az aranyeső – a maga borsószerű termésével, feltűnő magházával – csak akkor ültessünk, ha a gyerekek már elég idősek. Más mérgező fajok esetében csökken a „kísértés”, hogy megérintsék a gyerekek, ha a bogyókat eltávolítjuk.

A gyöngyvirág termését gyorsan le kell szedni, még mielőtt vörössé változnak. Ugyanez érvényes a boroszlánra é a Salamon pecsétjére is. Az Áron-vesszőt (foltos kontyvirág), amelynek hajtásai akaratlanul is elterjednek a kertben, azonnal komposztáljuk. A Lantana-félék bogyóit is mindig szedjük le, mert csak a virágzata szép...

Alapvetően fontos, hogy a gyerekek tudják, mely növényektől betegedhetnek meg a kertben. Azt is meg kell tanulniuk, hogy sem a kertben, sem az erdőben vagy réten nem szabad a szájukba venni ismeretlen növényi részeket, bogyókat vagy más termést. Ha mégis megtörtént a baj, a szülők ne várjanak addig, míg a gyermek rosszul lesz vagy hasfájásra panaszkodik. Az orvosok, gyógyszerészek ismerik a legtöbb növényt, és meg tudják becsülni azok mérgező voltát. A biztosabb azonosítás céljából levelet, virágzatot, vagy termést vigyünk magunkkal.

(Forrás: Der richtige Umgang mit Giftpflanzen, németből fordította: Koncz László)

Hozzászólás a cikkhez

A cikkhez csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!

Regisztrációhoz kattintson ide!


Natúrsziget címkefelhő

Teljes címkefelhő | Mire jó ez?
old.natursziget.com