Lássuk, mi minden lehet segítségünkre ilyen helyzetben.

Fogadjuk el a segítséget!

A bátorság és a kitartás nagyra becsülendő tulajdonságok, ám „az egyedül kell helytállnom” hozzáállás nemritkán sajnos kiégéshez, konfliktusokhoz, depresszióhoz és más pszichoszomatikus panaszokhoz vezet. Használja ki a barátok és a rokonok felajánlott támogatását, illetve kérjen nyugodtan segítséget. Az önként felajánlott segítség leggyakrabban csak akut esetekben jön; rendszerint senki sem sejti, hogy az érintett családoknak hosszabb időn keresztül támaszra van szükségük, például a mindennapi élet újjászervezésében.

Keressünk érzelmi támaszt a családon kívül is!

Fontos, hogy érzelmi támaszt kapjunk kívülről, nem csak az érintett családtagoktól. Ez felszabadítóan hat a családra.

Ragaszkodjunk a családi szertartásokhoz!

Próbáljuk meg kedvelt szokásainkat és családi rituáléinkat, amennyire csak lehetséges, a megváltozott családi körülmények között is megtartani. Ez biztonságot ad az egész családnak egy szorongást kiváltó helyzetben, amikor is elképzelhető, hogy a gyerekek először élik meg egyik vagy mindkét szülő gyengeségét.

Beszéljünk őszintén a gyerekeinkkel!

Világosítsuk fel gyermekeinket a betegségről. Lehetőség szerint beszéljünk külön-külön az eltérő életkorú gyerekekkel, hogy az életkoruknak megfelelően tájékoztathassuk őket. Elsősorban azt kell tisztázni velük, milyen mértékben és milyen formában fog megváltozni a mindennapi életük annak következtében, hogy az egyik szülő például kórházba kerül, illetve a szülők kevesebbet tudnak foglalkozni velük.

Fordítsunk különös figyelmet a 8 év alatti gyerekekre. A gyerekek 8 éves korukig magukat látják mindenféle történés középpontjában. Emellett nagyon erősen kötődnek érzelmileg a szüleikhez. Nyugtassa meg csemetéjét újra meg újra, hogy az aktuális történésekért nem ő a felelős, és hogy majd ön, a társa, az orvosok és mások gondoskodnak a probléma megoldásáról.

Figyeljen gyermeke jelzéseire!

Ha a gyerek visszahúzódással, életkorának nem megfelelő magatartással, pszichoszomatikus panaszokkal, mint például állandó fej- vagy hasfájással, agresszív viselkedéssel, esetleg iskolai teljesítményének egyértelmű hanyatlásával reagál, sürgősen nagyobb figyelmet és odafordulást kell szentelnünk neki. Kevésbé ártalmas tünetek is, például hirtelen jött körömrágás, egyértelmű jelzések arra vonatkozólag, hogy a gyerek nehezen tud valamit feldolgozni. Ha az említett problémák hosszabb időn keresztül fennállnak, haladéktalanul kérjen szakszerű segítséget.

Beszéljen gyermekei tanítójával, tanáraival és óvónőivel is a család aktuális helyzetéről.

(Forrás: Möglichkeiten der ´Schadensbegrenzung´, Gesundheit, németből fordította Mészáros Csilla)