Az elhízás (obesitas) gyakorisága az elmúlt évtizedekben drámai mértékben emelkedett minden kor- és etnikai csoportban az Amerikai Egyesült Államokban. Míg a 30 kg/m2-nél nagyobb testtömegindex (BMI) az 1988-1994-es időszakban a népesség 22,9%-ánál volt megfigyelhető, addig 1999-2000-re ez az arány már elérte a 30,5%-ot. (A BMI figyelembe veszi a testmagasságot, a testsúlyt és az életkort. E tényezők alapján számítható ki a testtömegindex, amelynek értéke 20-25 között számít normálisnak, 25-30 között túlsúlyos, 30-35 között elhízott állapotra utal. – A szerk.)

A Lancet című rangos szakmai folyóiratban 2005-ben közzétett eredményeket magyarul az orvosok számára készülő Doktor Plusz magazin ismertette 2006/1. számában. Kiderült, hogy a növekedés üteme az etnikai kisebbségeknél még nagyobb volt. Az ezredfordulóra minden 3 felnőtt amerikaiból 2 és minden 5 afroamerikai nőből 4 túlsúlyos lett. Ezek a negatív változások azonban nem csak a felnőtt lakosságot érintették. A gyermekek és serdülők esetében az elmúlt évtizedben az elhízás előfordulása – mintegy 50%-kal emelkedve – elérte a 15%-ot.

Becslések szerint a túlsúly az USA-ban évente mintegy 300 ezer többlethalálozásért tehető felelőssé, és a pótlólagos egészségügyi kiadások még az óvatos becslések szerint is megközelítőleg 100 milliárd dollárra rúgnak.

A jelenség szakértők szerint az étrenddel összefüggésbe hozható környezeti változásokra vezethető vissza. Az egyik ilyen, kiemelkedő fontosságú tényező a gyorsételek fogyasztása lehet, amin az önkiszolgáló éttermekben, gyorséttermi hálózatokban megvásárolt étel értendő. Ez a fajta étkezési forma az 1950-es évekbeli megjelenésétől kezdve fényes utat járt be, és napjainkban uralkodó étrenddé nőtte ki magát. Ezt mi sem jellemzi jobban, minthogy az USA-ban megközelítőleg több mint 247 ezer étterem hivatott kielégíteni a népesség ilyen irányú igényeit. A gyorsételek a gyermekeknél is a teljes energiafelvételből a 70-es évekbeli 2%-os részesedésükről a 90-es évekre 10%-ra emelkedtek.

A gyorsételek alaptermészetére visszavezethető azon leggyakoribb tényezők, amelyek a pozitív energiaegyenlegért felelőssé tehetők, a következők: túlméretezett ételadagok, gyakran az ételben található húsmennyiség önmagában meghaladja a teljes napi energiaigényt; a cukor, só és zsír elsődlegességét sugalmazó ízletesség; az igen magas energiakoncentráció és a magas glikémiás terhelés. Ez utóbbi az átmeneti zsírsavakkal egyetemben olyan tényezőnek tekinthető, amelyek az energiaterheléstől független mechanizmusokkal is növelhetik a cukorbetegség kockázatát.

A résztvevők egészségi állapotát 15 éven át követték nyomon, ennek során 6 alkalommal végeztek felmérést, utoljára 2001-ben. Kérdőívek segítségével rögzítették a demográfiai (kor, nem, etnikai csoport és iskolázottság) és az életmóddal (fizikai aktivitás, televíziózás időtartama stb.) kapcsolatos adatokat az utánkövetés során. Az étrendi szokások felmérését személyes interjúk segítségével végezték el, amelynek során részletesen kitértek az ételek elkészítésére, típusára, a fogyasztott húsféleségek mennyiségére stb. Továbbá arra, hogy a vizsgált személyek milyen gyakran étkeznek gyorséttermekben.

A résztvevőknek minden egyes vizitre éhgyomorral kellett menniük, és az utolsó két órában tartózkodniuk kellett a megerőltető fizikai aktivitástól, illetve a dohányzástól. A vizsgálatok keretében vért is vettek, ebből többek között meghatározták az inzulin- és a glükózszinteket.

A vizsgálat eredményei megerősítették, hogy a II-es típusú diabétesz két igen fontos kockázati tényezőjét egyaránt kedvezőtlenül befolyásolja a gyorsételek fogyasztásának emelkedése. Az adatok arra engednek következtetni, hogy a gyorsételek fogyasztása növeli mind az elhízás, mind pedig a II-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatát.