Kereső



Kiemelt partnerek

 

Felhívás

Hirdetésszervezőt keresünk, jutalé­kos rendszerben, magas jutalék­kal.
Jelentkezés szakmai önéletrajzzal.
2020. szep. 19. (szo) – Vilhelmina,Dorián
Életmód-tanácsadás

A tanácsadó: Dobiné Olasz-Papp Nóra

Tanácsadó adatai | Én is kérdeznék | Tanácsadók

 
2010.07.04. 00:21A kérdés:

Kedves Nóra!Most 8 hetes a kislányom! Körülbelül 10 napos kora óta küzdünk a következő problémával: egy, nappal viszonylag nyugodt babáról van szó! Este viszont akár este 6-tól hajnal 2-ig képes szívfacsaró módon ordítani! Az okát nem értjük, ugyanis az orvosok szerint ez biztos, hogy nem hasfájás! Kipróbáltunk mindenféle szélhajtót, görcsoldót, de a helyzet nem változik!Az a legfurcsább, hogy éjjel, amikor sikerült valahogy elérnünk, hogy az éjfélt-1 őrát átaludja, akkor kikerültük az ordítós órákat, de ezt csak 2-szer értük el sajnos!Egyszerűen már nincs ötletünk, hogy mit tehetnénk!Teljesen el vagyok keseredve, mert még nem halottam egy anyukát sem akik hasonló cipőben jártak volna!Azért gondoltam, hogy írok önnek, hogy hátha tud segíteni vagy tud tanácsolni valamilyen homeópátiás szert ami segíthet, ha ez esetleg valamilyen alvászavarral hozható kapcsolatba!Válaszát előre is köszönöm!

A tanácsadó válasza:

Kedves Anyuka!

Köszönöm, hogy hozzám fordult!

Az első időszakok arra adnak lehetőséget, hogy kifigyeljük kisbabánk személyreszabott tulajdonságait.
Az Ön leírásából arra engedek következtetni, hogy a kisbabájuk ingerkereső baba és az éjszaka csöndjét, a sötétséget nem találja elég érdekesnek, túl monoton és ezért nem tud elaludni ill. alvó állapotban maradni. Írja, hogy nappal nyugodtabb, tehát ebből is arra következtetek, hogy a nappali ingerek, zajok-hatások felelnek meg neki jobban. Ez teljesen normális jelenség, ne malvászavar és nem gondolom, hogy bármilyen más nagyobb baj állna a háttérben. A probléma kiküszöbölésére be szokott válni ilyen esetben, ha nincs teljes csend és sötétség, egy óra kattogása vagy halk zene, rádió zúgása és gyenge félhomály szokott segíteni. Ha esetleg felcseréli az éjjelt és a nappalt, ne ijedjen meg, ez helyre fog állni!
Neki még nem válik szét éjjel és nappal, nem tud különbséget tenni még. Ha szoptatja babáját, akkor a szoros testközelséggel, és az anyatej nyugtató hatásával is átvészelhetik ezt az időszakot. Ha nem szoptat, akkor a sok öleléssel, összebújással, simogatással. Ha este elalszik, ne szeparálják el, ne csendesedjenek el, hadd hallja a család zajait, hogy nem állt meg az élet, ez is könnyebbség lesz neki.
A másik, amiért sok sírós óra szokott lenni éjjel, ha külön szobában van letéve. Ez a csend és a fent leírtak mellett rossz közérzetet tud kiváltani belőlük, és ez nem baj, ez egy ősi ösztön, ami mindannyiunkban benn eél születés után: az őskorban veszélyes volt "letett állapotban lenni". Így a testközelség, esetleg együttalvás vagy a szülői ágy mellett elhelyezett kiságy is csodákra képes!
Kitartást, szeretetet és türelmet tanácsolok és próbálják ki feltétlenül az éjjeli ún. "fehér zajt"! És nyugodjon meg, babája semmi kórosat nem csinál, ösztönei és saját személyiség típusa alapján cselekszik!:-)
Szeretettel:Nóra

alvás problémák
2010.07.12. 16:23A kérdés:

Kedves Nóra!Az alábbi probléma megoldásában kérem a segítségét:Tizenhat hónapos kislányunk kb. hat hónapos kora óta nagyon rossz alvó. Még szopik. Lefekvéskor nehezen alszik el, sokszor csak este 11 óra után tudjuk letenni, amikor már teljesen kimerült. A délutáni altatásnál is fennáll ez a helyzet. Azt vettük észre, hogy addig nem tud elaludni, amíg nem sikerül eleget pukiznia. Addig görcsösen megfeszül, szoptatás közben

A tanácsadó válasza:

Tisztelt Kérdező!

Köszönöm, hogy hozzám fordult!

A jelenség, amit leírt, nagyon gyakori ebben az életkorban! Kb. féléves korban kezdődik a szeparációs szorongás, ami arról szól, hogy a baba tudja, hogy anya és ő már nem "egyek", anyától függetlenül tud létezni, mozogni, és felfedezni a világot, ezért fél az elvesztésétől! Ilyenkor éjjelente van, hogy akár 10-szer is ellenőrizni akarja, anya meg van-e még. Ez érvényes a napközbeni állapotokra is. Sokszor előfordul, hogy ebebn a korban még a mosdóba is nehézséget jelent eljutni, mert ahogy leteszi anya a gyereket, keserves sírásra fakad.
A másik lehetőség a mozgásfejlődés. Ez is olyannyira tudja ébrentartani őket, hogy mi nem is gondolnánk rá! Lefoglalja a sok dolog, amit már tud csinálni, kúszik-mászik-feláll-járni kezd, lenyűgözi a csodás világ és nem akarja elfogadni a tényt, hogy ő bizony álmos és aludnia kell(ene)! Ez egy hosszabb, zűrösebb időszak, de azt gondolom, hogy a tény: ez normális dolog, és átmeneti állapot, talán segíthet önnek elfogadnia ezt az állapotot és kitartani még egy kicsit, ugyanis 2 éves kor körül már lehet annyira fejlett az idegrendszerük, hogy képessé válik az önálló elalvásra!
Fantasztikus dolog, hogy még szopik és ön mellette áll ebben a nehezebb időszakban és a gyermeke élvezheti az igényei kielégítését, és az érzést, hogy ön törődik vele! Ne adja fel, tartson ki! :-) Nyugodtan szoptassa éjjel is, ezzel nem fogja elrontani és elkényeztetni, "csak" megadja neki a biztos érzelmi alapot a folytatáshoz.
A délutáni alvásról még annyit, hogy ebben a korban szokott kb. átalakulni a nappali alvások száma, ami szintén kicsit zűrösebb időszak, hiszen nem megy egyik napról a másikra, hogy megérezze a baba, neki most 1-2-3 alvásra van-e szüksége.
Ha tudja rugalmasan és nyitottan követni gyermekét ezen az úton és nem akarja túlságosan rendszabályozni, akkor -lehet, hogy kissé lassabban, mintha mi alakítanánk őt- szépen kialakítja magának a saját rendjét, amiben jól érzi magát. Az a legjobb, ha minden úgy alakul az életében, ahogy az ő ritmusának, saját személyiségének megfelel. Természetesen összecsiszolódva a család többi tagjával. Így lehet egy szép kört alkotni CSALÁDKÉNT!:-)
A pukizásokra kitérve: ha úgy veszi észre, hogy görcsök gyötrik fájdalmasan, vagy esetleg székrekedése is van, forduljon orvoshoz vele, amúgy általában arról van szó, hogy ahogy forgolódik, nem találja a helyét, kijönnek a felesleges gázok, de ez általában nem ok aggodalomra, tehát nem ez váltja ki a rossz alvást!
Kívánok kitartást, türelmet a továbbiakhoz és hoggye el, jó úton jár afelé, hogy gyermeke magabiztosan és nyitottan álljon majd ki a világ elé, aki biztos abban, hogy anyához mindig lehet segítségért fordulni! Ezért kérem, sírni ne hagyja soha, ha fájdalmas érzésekkel küszködik, legyen mellette, biztosítsa a testközelséget és meglátja, átlendülnek hamar ezen a nehéz időszakon és megerősödve fogadják az újabb időszakokat!

Szeretettel:Nóra

2010.08.18. 13:43A kérdés:

Szép napot!Azzal a kérdéssel fordulok Önhöz,hogy szoptatom még jelenleg is a 26 hónapos kisfiamat!Hamarosan bölcsis lesz és úgy gondolom már elég nagy ahhoz hogy elválasszam!Nem tudom hogy csináljam igény szerint szopizhat így akár 5-ször hatszor is egy nap.Ha nem vagyok vele nincs semmi baj nap közben.Iszik eszik rendesen.Lenne valami homeopátiás szer amitől elapaszthatnám esetleg fokozatosan?Vagy mit javasolna?Molár Szivia

A tanácsadó válasza:

Kedves Szilvia!

Köszönöm, hogy hozzám fordult!
Gratulálok a hosszú szopihoz, remélem, Ön is büszke erre!:-)
Fontos kérdés, hogy Ön teljes elválasztást szeretne- bölcsi nélkül is vágyna már erre- vagy a bölcsi miatt szükséges korlátozni a szopik számát?
Már elég nagy kisfia ahhoz, hogy beszélgetés útján is megértse, más lesz innentől a helyzet, ezért azt tudom javasolni, hogy minden mostani szopinál mondja el neki, hogy nemsoká bölcsi lesz, ott nem lesz anya és cici sem. Választhatják azt is, hogy addig minden marad a régiben, míg nem indul a bölcsi vagy azt is, amit a végleges elválasztásánál jánlott követni: szép fokozatosan hagyjuk abba a szopikat; azzal kezdjük, amelyikhez a legkevésbé ragaszkodik, amikor azt megszokta, jön a többi és legvégül az, amihez a legjobban ragaszkodott.
Ha Ön nem ragaszkodik feltétlenül a végleges befejezéshez, akkor a bölcsi miatt én inkább javasolnám, hogy a reggeli/esti szopik megmaradhassanak, mert ugyan minden gyerek más, azért 3 éves kor előtt ált. nagy trauma az elválás anyától és a fájdalmas érzés kompenzálható, ha délután/este anya megengedi még a nagy összebújásokat, cicizéseket. De ez csak abban az esetben, ha Ön szeretné még folytatni. Ugyanis a szopizás csak addig működik, mint kötődést segítő "módszer", míg mindkét fél örömére zajlik. Ha Ön már szívesen abbahagyná, akkor Ön is készüljön fel erre lélekben, ne csak kisfiát szoktassa, mert úgy lesz megléphető a változás a legkevesebb nehézséggel, ha Ön teljesen eltökélt szívében-lelkében, és ezt kommunikálja le kisfia felé is. A gyerekek nagyon érzékenyek a azülő/anya érzéseire és megérzik, ha anya bizonytalan, és nem fogja tudni jól követni a változásokat.
A "szer általi" elapasztást én nem javasolnám meleg szívvel! A teste követni fogja a változásokat, és minél kevesebbet szoptat, annál keveseb tej fog termelődni, így magától fog szép lassan elapadni. Ebben a korban nem annyira az evés-ivásról szól a szopi, inkább a lelki biztonságérzés élményéért, hogy érezhesse, azért, mert ő már "nagy" és mennyire el tud távolodni, azért annyira jó érezni, hogy a biztonságos kuckóba bármikor visszafuthat!:-)
Érdemes lehet esetleg beszerezni egy plüsst, mit egész nap szorongathat, amíg nincs anya, esetleg megvehetnék együtt még bölcsi előtt.
És esetleg érdemes lehet bevonni a gondozókat a bölcsiben, és elmondani, hogy ő még szopis baba.

Remélem, tudtam segíteni!

Szeretettel:Nóra

2010.10.11. 09:27A kérdés:

16 hónapos kislányom születése óta rossz alvó, még szoptatom és éjszaka is felkel egy-másfél óránként, de valamikor tíz percenként, nagyon ritka, hogy alszik 3 órát egyhuzamban. Napközben nem tudok csinálni tőle szinte semmit, mert sír ha nem vele foglalkozom, így csak hétvégén tudom megcsinálni a házimunkát amikor a férjem itthon van és elviszi sétálni. Az édesanyám szerint hagyni kell sírni és akkor majd megszokja és le kell szoktatni a szoptatásról, hogy ne keljen fel éjszaka. Én nem szeretném leszoktatni még a szoptatásról, viszont szeretném ha egy kicsit többet aludna ( napközben 1 órát alszik, végig szopizva), hogy tudjak végre pihenni én is egy kicsit. Fáradt vagyok és ezért úgy érzem, hogy egyre türelmetlenebb is a kislányommal és a férjemmel is. Sajnos segítséget nem tudok kérni senkitől, anyukám szerint ezt nekem kell megoldani, anyósom pedig megmondta, hogy ő nem tud nekem segíteni. Egyre elkeseredettebb vagyok, ezért kérem a tanácsát. Tisztelettel: Bea

A tanácsadó válasza:

Kedves Bea!

Köszönöm, hogy hozzám fordult!

Egyértelműen és határozottan lebeszélném a sírni hagyás módszeréről!! Mert rövidtávon valóban úgy tűnik, mintha megszokta volna az egyedüli elalvást és megtanult egyedül elaludni, de igazából csak azt tanulja meg, hogy nem érdemes megszólítani anyát, mert nem reagál. A kialakuló bizalomból bizalmatlanság lesz, és megtörik az addig oly tökéletes kép! Én tudom, hogy Ön nagyon fáradt, de egyrészt, talán már az is segítség, ha tudja, teljesen normális jelenség, hogy ennyiszer ébred éjjelente (ez a babákba kódolt dolog, nem tud nem ébredni, viszont a leszoktatással megszűnik az a jó szokása, hogy megszólítsa a világot).
A napközbeni problémákra megoldást jelenthet a hordozás is például. Gondolkodott már ezen? Babahordozási tanácsadó is vagyok, tudnék ebben is segíteni. Ezzel a megoldással a házimunka is meglenne, a kislánya is megkapná Önt teljes egészében, és nem érezné magát frusztráltnak. De például a házimunkába ha belevonná a kislányát is, az is segítség lehetne: kérje meg, hogy ő tegye a szennyest a mosógépbe, tologathassa a porszívót, a műanyag edényeket, evőeszközöket adogathassa Önnek, stb. Lehet, hogy így kicsit tovább tartana, de együttműködhetnének, neki játék, Önnek haladás a házimunkával! Mit szól hozzá?
Tudnia kell, hogy nincs egyedül ezekkel a problémákkal- még ha családon belül nem is jut támogatóhoz, sajnos. Férje hogy áll a kialakult problémákhoz?
Éjszaka a kislány hol alszik? Sokat segít az együttalvás, vagy az Önök ágya mellett elhelyezett kiságy, hogy ne kelljen fél éjszakát sétálgatással tölteni. De persze azt az éjszakai megoldást kell választani, ami a család minden tagjának megfelel, tehát Apa szerepe is nagyon fontos! A szoptatást sem javaslom elhagyni, hiszen az is egy olyan igény a baba részéről, ami elemi és természetes, tehát ha Önnek nem terhes a szopi, ne mondjon le róla!
Kívánom, hogy maradjn ilyen válaszkész anyuka, reagáljon mindig gyorsan a kislány jelzéseire, és higgyen abban, hogy Ön jó anya! A legtöbb erőt az adja egy fáradt, kimerült anyukának, ha tudja és hiszi, hogy amit tesz, az nem egy rossz szokás kialakítása, hanem a harmonikus kapcsolat, kötődés kialakításáért van és Ön ebben hihet maximálisan! Ha már meghallotta az ösztön hangját a szívében, nehogy elhallgattassa!
Türelem, kitartás és szeretet, ezt kívánom Önöknek!
Ha további kérdése van, várom!

Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra

2010.10.15. 21:16A kérdés:

Köszönöm a válaszát és nagyon köszönöm a megerősítést! Az Ön kérdéseire a válasz: a 16 hónapos Szófia pár hónapos kora óta köztünk alszik, 16 fogacskája kint van, önállóan tud járni sőt szaladni, a férjem pl. átvállalta a vasalást, mert azt egyáltalán nem szerette Szofi, ha én vasaltam és azt nem is tudtam megoldani, hogy magamra kötve vasaljak, mert sokat használtam én is a mei tait, nem is nagyon volt babakocsiban inkább magamra kötöttem a babát, ebben is szeretném ismét a tanácsát kérni. Amióta megtanult járni olyan nagy a mozgásigénye, hogy mire magamra kötöm addigra le akar jönni. Van-e olyan hordozó eszköz amivel egyszerűen és gyorsan magamra tudom rakni a gyermekemet az sem lenne hátrány ha egy kicsit kímélné a hátamat ( Szofi 10 kg, én 150 cm és 48 kg vagyok). Még egy problémám van a nappali fegyelmezés, nem arra gondolok, hogy rosszalkodik és hogy magyarázzam el, hogy nem szabad, mert megtanultam elterelni a figyelmét, hanem pl. ha hideg van és nem akar felöltözni és sírni meg kiabálni kezd, ne ezzel nem igazán tudok mit kezdeni. Még egyszer köszönöm a megerősítést, nagyon nagy szükségem volt rá, azóta sokkal jobban érzem magam, hogy tudom azért mert a környezetem másként gondolja a gyereknevelést, azért én még jól csinálom és van aki egyetért velem és támogat. Köszönettel: Bea

A tanácsadó válasza:

Kedves Bea!

Örülök a visszajelzésnek és hogy segíthettem!:-)

Van többféle hordozóeszköz, amiket igazából kipróbálni lenne a legjobb, hog megtaláljuk, melyik a legigazibb Önöknek, ill. hogy valóban kelle- váltani, vagy a mei tai a legjobb, csak másik kötés lenne jobb-e? Hordozókendőt vagy csatos hordozót próbált már? Háton hordoz vagy csípőn? A 10 kg-os súly elölhordozáshoz kevésbé megfelelő az Ön gerince ill. gátja szempontjából!

Vannak a gyerekeknek olyan időszakaik, mikor kevésbé együttműködőek a hordozáshoz, de ez átmeneti időszak és nem azt jelentik, hogy a hordozást utasítják vissza!! A kompromisszumkötés és kreativitás sokat szokott segíteni! :-) ha például időre mennek vhova vagy bevásárolni, akkor kérje a türelmét és mondja meg neki, hogy ekkor szeretné, ha hordozóban maradna, DE hazafelé vagy délután mehet a saját lábán és gyűjtenek gesztenyét vagy diót. Tehát érezhessen választási lehetőséget és teret önmagának Szófia (de gyönyörű neve van!!). És itt el is értünk a következő problémához: öltözködés és társai:-) A választási lehetőség itt is fontos. Nagy eséllye elejét lehet venni a sírásnak, ordításnak, ha ön kitesz egy pár ön által alkalmasnak vélt ruhadarabot, és azokból Szófia választhat! Együtt nézegessék meg a darabokat, majd, ha választott, dicsérje meg, milyen jó választás volt, és nagyon csinos! Nézze is magát magát a tükörben! A sapira, cipőkre ugyanez vonatkozik! Ez pont az a korszak, ahol a gyerekek szeretnék, ha a szülő is elhinné, amit ő hisz: egyedül már sok mindenre képes, és egyre nagyobb teret szeretne kapni mindenhol/mindenben. Fejlődik az önbizalom, az önállóság növekszik. Ha ebben a helyzetben anya ideges lesz és "csakazértis" ráerőlteti a ruhát, sapkát, mert "Hideg van, így nem mehetsz ki" felkiáltással úgy érzi, neki van igaza (és bizonyos fokig van is), akkor elérhetjük, hogy félelem és szorongás ill. megtörés a "diktatúra" alatt valóban felöltözik, de ebben ugye nem érződik a harmónia és nyugalom?! Hogy miért kell a harmónia és a nyugalom ezen a kis területen is? Mert Ön Szófia példaképe, és ha azt tanulja meg, hogy a közös munka, a kompromisszum, a választási lehetőség fenn áll, azt sugározza felé, ami valójában: teljesértékű és egyenrangú személy, aki képes döntéshozatalra, és nem uralkodnak fellette kis területen sem, akkor nagy kérdésekben sem fognak. Lehet, hogy ez a módszer több időt vesz igénybe, és több türelmet igényel, de azt gondolom, hosszútávon sokkal gyümölcsözőbb, mint a tekintélyen alapuló, "én jobban tudom!" hozzáállás. Hiszen ezzel sugározza Szófia felé a megértést, és azt, hogy felesleges a végletekig húzni Anya agyát, és idegeit, mert jól együttműködő párost alkotnak. Ha időre mennek vhova, szánjon több időt a készülődésre és számítson bele némi dühkitörést is, így Önnek sem kell idegeskedni egy esetleges késés miatt. Meglátja, a gyerekek jobban szeretnek azért "jót" és helyesen cselekedni, mert ez a természetes, és mert akkor anya is láthatóan örül és boldog, mint a tekintélytől való "félelemben". és ha mindig van kompromisszum és választási lehetőség, akkor ezt tanulja meg mind az öltözködésben, mind a táplálkozásban és az élet egyéb területein is.
és ha esetleg Ön eddig híján volt a türelemnek, akkor együtt tanulhatnak a lányával, remek lehetőség és köszönet Szófiának azért, hogy szembekerítette Önt ezzel a "gyengeséggel".-:)
Mit szól egy ilyen javaslathoz?

Én biztos vagyok benne, hogy menni fog ez Önöknél, de ha elbizonytalanodik, csak gondoljon arra, hogy én támogatom Önt és biztos vagyok a sikerben! Ne felejtse, most az Ön összes ismétlődő reakciója ivódik bele Szófia lelkébe és elméjébe, kövesse a szíve parancsát és nem hibázhat!:-)

Ha van további kérdése, természetesen szeretettel várom!
Ha érdekli esetleg baba-mama klub(amit kisfiammal tartunk) vagy a hordozóeszközök személyes megtekintése, oda is várnám Önöket, nem tudom, Pesten laknak-e...

Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra

A tanácsadó: Dobiné Olasz-Papp Nóra

Tanácsadó adatai | Én is kérdeznék | Tanácsadók

 
old.natursziget.com