Egy amerikai kutatás kimutatta: sok orvos szívesen ír fel placebót a betegeinek, ha úgy gondolja, hogy ezzel jobban tud segíteni nekik, mint a megszokott gyógyszereikkel. A jelek szerint a hatóanyagot nem tartalmazó szer is „működik”, valóban csillapítja a tüneteket.

Minden új gyógyszer hatékonyságát több kísérlettel igazolják, mielőtt megkaphatnák a készítmény forgalomba hozatalához szükséges engedélyeket. Most egy átfogó elemzésből kiderült, hogy a gyógyszertesztek főként akkor járnak kedvező eredménnyel, ha a gyártó fizet értük.

Az oltások eredete több mint 250 évre nyúlik vissza. Az alapelv ma is ugyanaz. Ha egy himlőben enyhén megbetegedett ember gennyes hólyagjából anyagot veszünk és egy egészséges ember bőrébe fecskendezzük, akkor csak enyhe tünetek jelentkeznek, komoly betegség nem.

2005 végén jelent meg Szendi Gábor klinikai szakpszichológus Depresszióipar című könyve, amellyel – pestiesen szólva – jól belecsapott a lecsóba. A szerző ugyanis könyvében nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a depressziót a gyógyszergyárak tették népbetegséggé, és az orvosok ma már minden tizedik embert depresszió diagnózisával gyógyszeresen kezelnek. Mivel Szendi Gábor tudományos vizsgálatok százait tanulmányozta át és elemezte – könyvében csak az irodalomjegyzék 33 oldalt foglal el –, azt kell mondanunk, hogy ezúttal mindenképpen többről van szó, mint a szerző magánvéleményéről. Ahogy dr. Buda Béla, az utószót író jeles pszichiáter megfogalmazta: „A könyv a depresszióval és annak gyógyszeres gyógyításával kapcsolatos dilemmákat szemléletesen tárja az olvasó elé. Ehhez nehéz hozzátenni valamit, de nehéz megcáfolni a főbb állításokat is.”