A fejlett országokban a népesség mintegy 25 százaléka túlsúlyos. Meghökkentő, de ugyanez az arány a fejlődő országokban a szegényebbek között is. Az elhízás növeli a krónikus betegségek, elsősorban a cukorbaj, a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát.

A laktóz intolerancia kialakulásának többnyire genetikai okai vannak. Amikor még nem háziasítottunk olyan állatokat, melyek tejet adtak volna, az emberek genetikai felépítése eltérő volt a maihoz képest, így az anyatejről való leválasztás után senki sem tudta tovább a tejcukrot megemészteni. Az idők folyamán a változó körülményekhez valamilyen szinten igazodott szervezetünk, így kezdtek kialakulni olyan variánsok, akiknél a tejcukor lebontásához szükséges enzim szoptatás után is megmaradt, ugyanis az emlősökben – a szoptatási periódus után – a vékonybél laktázaktivitása mindig megszűnik.

A világon élő több százmillió cukorbeteg számára jó hírt jelenthet, hogy a jövőben a naponta esetleg többször beadott inzulininjekció helyett esetleg szájon át belélegezhető formában is bejuttathatják szervezetükbe ezt a nélkülözhetetlen hormont. Az Egyesült Államokban a gyógyszerek engedélyezéséről döntő hivatal illetékesei már javasolták ennek az új hatásmechanizmusú készítménynek a jóváhagyását. Ugyanakkor a döntés és a szer későbbi felhasználása komoly kétségeket ébreszt a szakemberekben, mert egyelőre nincsenek adatok arról, hogy a közvetlenül a tüdőbe jutó és onnan felszívódó inzulin hosszú távon milyen hatást gyakorol a szervezetre.

Az egyik természetgyógyász folyóirat hátsó borítóján egész oldalas hirdetés jelent meg két új, patikában recept nélkül kapható készítményről. Ez itt nem a reklám helye, ezért az egyszerűség kedvéért nevezzük őket T.-nek és E.-nek. A hirdetés szlogenje szerint T. segítségével tisztán gondolkodhatunk, E. pedig csökkenti az elalvás előtti feszültséget. Az ember természetesen kíváncsi, miből állhat két ilyen kiváló hatású készítmény. És ekkor éri a meglepetés!