Álljon itt most egy kis Mikulás-körkép a világ több tájáról, a teljesség igénye nélkül. Elsőként természetesen nézzük a hazánkban elterjedt legendát.

Mikulás, vagyis Szent Miklós, püspök volt, a keleti egyház máig is legtiszteltebb szentje. A legenda szerint a szomszédságában lakó férfinak volt három lánya. Férjhez akarta adni őket, de mert nagy szegénységben éltek, nem volt hozomány a leányok számára. Szent Miklós az éj leple alatt a lányok ablakába három zacskó aranyat tett, hogy megmentse becsületüket, és tisztességesen férjhez tudjanak menni. Amikor a harmadik lány ablakától osont el az éjszaka közepén, meghallották a mocorgást, kinéztek, de már csak egy piros ruhás alakot láttak sietősen távozni a hóesésben.

Innen ered a szokás, hogy ajándék reményében csizmát, zoknit teszünk az ablakba vagy a kandalló fölé. A Mikulás mellől általában nem hiányozhatnak a krampuszok, azaz a segédek, akikre azért van szükség, mert ők hozzák a rossz gyerekeknek a „büntetést”, a virgácsot. Magyarországon a Télapó érkezhet krampusszal vagy anélkül is, mivel a hiedelmek alapján egész évben feljegyzést készít a gyerekekről, ezért pontosan tudja: kinek jár ajándék, kinek pedig virgács. Bár a gyerekek a Télapó láttán kétségtelenül jobban megörülnek, a virgácsot osztó krampuszt inkább mókásnak tartják, mint ijesztő ördögfiókának.

A híressé vált Rudolf segít

Mára már nálunk is elfogadott, hogy december 6-án a Mikulás Lappföldről érkezik rénszarvasszánon. Az amerikai gyerekek különösen kedvelik a rénszarvasokat a „Rudolf, a rénszarvas” című mese és dalocska miatt. A mese szerint Rudolfot, a rénszarvast, testvérei kicsúfolták piros orra miatt. A Mikulás azonban őt választotta maga mellé, és azóta együtt járják a világot, hogy ajándékot vigyenek a gyerekeknek. Talán nem mindenki tudja a rénszarvasok nevét, ezért felsorolom (a mese alapján): Élénk, Táncos, Peckes, Fürge, Üstökös, Cupido, Villám, Büszke és Rudolf.

A Rudolfról szóló dal szövege pedig a következő:

Rudolfot mindig bántják, kinevetik, csúfolják.
Mert orra furcsán fénylik, szíve színét nem látják.
Bátran viselte sorsát, végül mégis útra kélt,
Elbujdosott, mert nem volt senki, akitől nem félt.
Ám Karácsony éjjelén Mikulás így szólt: „Rudolf! Nagy bajban vagyunk, csak terád számíthatunk!” Ettől a naptól kezdve többé már nem csúfolták, Rudolfból végül hős lett – így mondják a krónikák.

Fontos eltérés az amerikai és a magyar Mikulás-kultusz között, hogy míg nálunk a kitisztított csizmákat helyezik ki a gyerekek az ablakukba, addig angolszász kortársaik a kandallópárkányra akasztott zoknijukba várják ajándékaikat. Hálájuk jeléül pedig, és hogy a télapó ne távozzon üres gyomorral, egy kis süteményt és tejet is készítenek neki a zoknik mellé.