Az egyik kutatásba a változás korán átesett nőket vonták be. Megállapították, hogy azok a nők, akik flavonoidokban gazdag táplálékot fogyasztottak, 45%-kal kisebb valószínűséggel lettek mellrákosak. Brian Fink, az Észak-Karolinai Egyetem munkatársa, a kutatás vezetője az eredményeket értékelve rámutatott: nem tudják, mennyi flavonoid bevitelére van szükség az említett eredményekhez, az azonban bizonyos, hogy ezek a zöldség- és gyümölcsfélékben, a teában és a kávéban megtalálható anyagok segítséget jelentenek. Ugyanakkor feltételezik azt is, hogy a flavonoidoknak nemcsak antioxidáns (vagyis a szabad gyökök sejtpusztító hatását ellensúlyozó – A szerk.), hanem az ösztrogénszintet befolyásoló hatásuk is van. Az ösztrogén hormon szintjét az orvosok már régóta összekapcsolják a mellrák valószínűségével.

Egy másik kutatásban a petefészekrák kockázatának csökkenését tapasztalták a sok flavonoidot fogyasztó nőknél. Itt 66 ezer ápolónő egészségi adatait elemezték (Harvard, Nurses´ Health Study), és a vizsgálat során a kempferol nevű flavonoid szintjét mérték. Ez a vegyület a teában, a brokkoliban és a fodros kelben található meg. Azon nők közül, akik a legtöbb kempferolt juttatták be a szervezetükbe, 38%-kal kevesebben betegedtek meg petefészekrákban – azokhoz képest, akik a legkevesebbet fogyasztottak belőle.

Egy harmadik vizsgálat kiderítette, hogy a D-vitamin bevitelének fokozásával jelentős mértékben csökkenthető a mellrák kockázata. A kanadai Samuel Lunenfeld Kutatóintézetben (Mount Sinai Hospital, Toronto) 576 mellrákkal diagnosztizált és 1135, rákbetegségben nem szenvedő nőt kérdeztek meg étkezési és életmódbeli szokásairól. Adatokat gyűjtöttek arról, hogy a megkérdezettek szabadban vagy zárt térben dolgoznak-e, mennyi időt töltenek ezenkívül a szabadban, és fogyasztottak-e fiatal korukban sok tőkehalmáj-olajat vagy tejet (mindkét élelmiszer bőségesen tartalmaz D-vitamint). Kiderült, hogy mind a szabadban való tartózkodás, mind a tőkehalmáj-olaj vagy a tej gyakori fogyasztása 35-40%-kal csökkentette a mellrák kockázatát. (Mint ismeretes, a szervezet számára szükséges D-vitamin legnagyobb része napfény hatására, a bőrben termelődik.)

Az Egyesült Államokban jelenleg az emberek átlagban napi 320 NE (NE = nemzetközi egység) D-vitamint visznek be a szervezetükbe, míg biztonságosság szempontjából a napi 2400 NE számít felső értéknek. A San Diegó-i Kalifornia Egyetem munkatársa, dr. Cedric Garland úgy véli, hogy akár napi 1000 NE-vel lehetne növelni a D-vitamin bejuttatását a nők szervezetébe, és ezzel kb. 10%-kal csökkenthetnék a mellrák előfordulását.

A San Diegó-i kutatók tavaly több korábbi tanulmány összehasonlító értékelésével (szakkifejezéssel élve: metaanalízisével) arra a következtetésre jutottak, hogy a D-vitamin bevitelének fokozása mintegy 50%-kal csökkenti a vastagbél-, a mell- és a petefészekrák kockázatát.