Kereső



Kiemelt partnerek

 

Felhívás

Hirdetésszervezőt keresünk, jutalé­kos rendszerben, magas jutalék­kal.
Jelentkezés szakmai önéletrajzzal.
2020. szep. 19. (szo) – Vilhelmina,Dorián
Test-lélek-szellem

Dobainé Olasz-Papp Nóra:

Ne hagyjuk sírni!

Amikor megszületik egy baba, a legtöbb anya abban a hitben viszi haza a gyermekét, hogy az jó ideig majd csak eszik és alszik. Az esetek többségében azután gyorsan kiderül, hogy ez nem így van! Szeretnék eloszlatni néhány hiedelmet a csecsemők, gyermekek alvásával kapcsolatban.

2/2. oldal

A gyermek személyiségének alakulásában a legfontosabb a bizalom kiépítése. Ha bízunk a gyermekünkben és tudjuk, hogy ok nélkül nem sír, hanem jelez nekünk, ő is megbízik magában és tudja, hogy a világot érdemes megszólítania, mert van rá válasz. Ha ez a válasz elmarad, a gyermekben nem a bizalom, hanem a bizalmatlanság fejlődik ki, ezért van az, hogy végül elalszanak, és 1-2 héten belül már egyáltalán nem sírnak, hiszen megtanulják, hogy felesleges. Az a gyerek viszont, akinek sírására, jelzéseire minél hamarabb reagáltak, vigasztalták, ringatták, nyitott, érdeklődő, barátságos, magabiztos gyerekké fejlődött. Pusztán rajtunk múlik, hogy melyik utat választjuk.

Az elalvást, az éjszakák átalvását természetesen megkönnyíthetjük könnyek nélkül is. A szeparációs szorongás kezdetekor például helyezzük el a kiságyat a mi ágyunk mellett, ha az együtt alvás nem megoldható, ne szeparáljuk, tegyük külön szobába a gyereket. Nagyobb gyereknél figyeljünk oda az étkezésre. Lefekvés előtt két órával már ne adjunk semmi fehérjetartalmú ételt, se húst, se halat, semmi cukros üdítőt, mert ezek felpörgetnek, egy banán elfogyasztása viszont például álmosít. Ügyeljünk a megfelelő fizikai aktivitásra, a gyermek legyen eleget szabad levegőn. Figyeljünk arra is, hogy nappal eleget öleljük, törődjünk, játsszunk vele, mert különben éjjel fogja akarni pótolni a kiesett időt! Kisebb korban nappal sokat segíthet a hordozókendő használata, így a testközelség megoldott, és intézhetjük az ügyeinket is.

Ne hagyjuk sírni!

Legyünk tisztában azzal, hogy bizonyos agyi érettség szükséges ahhoz, hogy egy gyermek egyedül aludjon el és aludjon vissza – ez pedig 2-3 éves korban következik be. Akkor tudja, hogy anya akkor is van, ha nem látom. Ezt figyelembe véve és gyermekünk fejével gondolkodva láthatjuk, hogy mennyire ijesztő, ha „leraknak egyedül a rácsos ágyba, sötét van, és egyedül vagyok. Félek, sírok, de nem jön senki!” Ezt ne hagyjuk! Soha, semmilyen körülmények között ne hagyjuk a gyereket sírni, ilyenkor ugyanis rengeteg stresszhormon mossa át az agyát, és ez az állapot, ha ismétlődik, rögzülni fog.

Az itt leírtak természetesen abban az esetben érvényesek, ha nem betegségek okozzák a gyakori ébredést.

Az anyák néha kimerültnek és kétségbeesettnek érezhetik magukat az ilyen nehezebb időszakban, de tudatosítsuk magunkban, hogy ez átmeneti korszak, és lássuk magunk előtt a célt, ami nem más, mint hogy a gyermekünk később is boldog, kiegyensúlyozott és bizalommal teli lehessen, és számíthasson ránk nagyobb korában is.

Fordítsunk időt magunkra is – ez nagyon fontos! Éjjel, ha már nagyon fáradtak vagyunk, apa is besegíthet az altatásba, ringatásba... Tartsunk ki, és következetesen elégítsük ki gyermekünk minden igényét, mert szeretettel és odafigyeléssel nem lehet elkényeztetni gyermeket!

Dobainé Olasz-Papp Nóra
Baba-mama kapcsolati tanácsadó
Életmód-tanácsadás

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólás a cikkhez

A cikkhez csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!

Regisztrációhoz kattintson ide!

Hozzászólások
#1 Huki 2010-02-24 10:10:26
 
Ezzel azért vitatkoznék. Az sem jó ha a gyerek azt tanulja meg hogy ha éjszaka sír, ringatják és járkálnak vele (az meg sokszor nem elég ha a kiságyban simogatja az anyuka). Az édesanya ettől igen rövid idő alatt kimerül, és ez semmiképp sem kívánatos pláne ha a gyermeknek testvére is van. A gyerek pedig nem feltétlenül fogja megtanulni, hogy egyedül aludja át az éjszakát, ha arra szoktatják rá hogy éjszaka nyugodtan lehet parádézni. Van erre példa a saját életemből, én bizony véget vetettem az éjszakai műsoroknak, nagyon rövid idő alatt (jegyzem a fiam nem akart köztünk aludni pedig én arra is nyitott voltam eleinte, hogy mellettem aludjon) A barátnőm viszont a mai napig éjszakai életet él a három gyermekével, és alig alszik, pedig már a legkisebb is elmúlt három éves. Ő nem hagyta őket éjszaka sírni, járkált velük, ringatta őket, de nem lett jó hatása a dolognak. Az ő gyerekei hisztisek, követelőzők, és iszonyatos stílusban beszélnek az anyjukkal.
Az enyémek nyitottak, vidámak, tisztelettudók a felnőttekkel, és csak a koruknak megfelelően szófogadatlanok. Hát most melyik a jobb? Az én tapasztalataim alapján bizony nem látszik igaznak a cikkíró állítása. Senkinek sem jó ha a végkimerülésig ringatja a gyermekét, igenis el lehet kényeztetni, mert minden pillanatban azt fogja hinni később hogy a világ őkörülötte forog, és az anyja azért született a földre, hogy őt kiszolgálja. Kell találni egy olyan egyensúlyt, ami a babát sem teszi tönkre lelkileg, de az édesanyát sem fizikailag. Szerintem erre a 2-3 éves kor már igencsak késő. Sőt, ilyenkor lehet jól tudatosítani a gyermekben hogy anya itt van, csak a másik szobában/ágyban alszik, és ő is szeretne pihenni.

Natúrsziget címkefelhő

Teljes címkefelhő | Mire jó ez?
old.natursziget.com