A gyermek személyiségének alakulásában a legfontosabb a bizalom kiépítése. Ha bízunk a gyermekünkben és tudjuk, hogy ok nélkül nem sír, hanem jelez nekünk, ő is megbízik magában és tudja, hogy a világot érdemes megszólítania, mert van rá válasz. Ha ez a válasz elmarad, a gyermekben nem a bizalom, hanem a bizalmatlanság fejlődik ki, ezért van az, hogy végül elalszanak, és 1-2 héten belül már egyáltalán nem sírnak, hiszen megtanulják, hogy felesleges. Az a gyerek viszont, akinek sírására, jelzéseire minél hamarabb reagáltak, vigasztalták, ringatták, nyitott, érdeklődő, barátságos, magabiztos gyerekké fejlődött. Pusztán rajtunk múlik, hogy melyik utat választjuk.

Az elalvást, az éjszakák átalvását természetesen megkönnyíthetjük könnyek nélkül is. A szeparációs szorongás kezdetekor például helyezzük el a kiságyat a mi ágyunk mellett, ha az együtt alvás nem megoldható, ne szeparáljuk, tegyük külön szobába a gyereket. Nagyobb gyereknél figyeljünk oda az étkezésre. Lefekvés előtt két órával már ne adjunk semmi fehérjetartalmú ételt, se húst, se halat, semmi cukros üdítőt, mert ezek felpörgetnek, egy banán elfogyasztása viszont például álmosít. Ügyeljünk a megfelelő fizikai aktivitásra, a gyermek legyen eleget szabad levegőn. Figyeljünk arra is, hogy nappal eleget öleljük, törődjünk, játsszunk vele, mert különben éjjel fogja akarni pótolni a kiesett időt! Kisebb korban nappal sokat segíthet a hordozókendő használata, így a testközelség megoldott, és intézhetjük az ügyeinket is.

Ne hagyjuk sírni!

Legyünk tisztában azzal, hogy bizonyos agyi érettség szükséges ahhoz, hogy egy gyermek egyedül aludjon el és aludjon vissza – ez pedig 2-3 éves korban következik be. Akkor tudja, hogy anya akkor is van, ha nem látom. Ezt figyelembe véve és gyermekünk fejével gondolkodva láthatjuk, hogy mennyire ijesztő, ha „leraknak egyedül a rácsos ágyba, sötét van, és egyedül vagyok. Félek, sírok, de nem jön senki!” Ezt ne hagyjuk! Soha, semmilyen körülmények között ne hagyjuk a gyereket sírni, ilyenkor ugyanis rengeteg stresszhormon mossa át az agyát, és ez az állapot, ha ismétlődik, rögzülni fog.

Az itt leírtak természetesen abban az esetben érvényesek, ha nem betegségek okozzák a gyakori ébredést.

Az anyák néha kimerültnek és kétségbeesettnek érezhetik magukat az ilyen nehezebb időszakban, de tudatosítsuk magunkban, hogy ez átmeneti korszak, és lássuk magunk előtt a célt, ami nem más, mint hogy a gyermekünk később is boldog, kiegyensúlyozott és bizalommal teli lehessen, és számíthasson ránk nagyobb korában is.

Fordítsunk időt magunkra is – ez nagyon fontos! Éjjel, ha már nagyon fáradtak vagyunk, apa is besegíthet az altatásba, ringatásba... Tartsunk ki, és következetesen elégítsük ki gyermekünk minden igényét, mert szeretettel és odafigyeléssel nem lehet elkényeztetni gyermeket!

Dobainé Olasz-Papp Nóra
Baba-mama kapcsolati tanácsadó
Életmód-tanácsadás