A szembenézéstől a gyógyulásig

A szembenézés keserves, gyötrelmes, hosszadalmas folyamat, visszaesésekkel, tagadásokkal, fájdalmas felismerésekkel, fellángoló önámítással.

A gyógyulásnak (bármilyen betegségből) több módja van. Én mindet elfogadom, a csodatévőkét is, de magam csak egyhez értek, az önismerethez, mert rajtam az segített: a kíméletlen őszinteség önmagamhoz. Ebben szereztem gyakorlatot, ebben tudok hát másoknak is utat mutatni.

Nem vagyok „csernusista”, sem személyes, sem nyilvános helyzetben nem vagyok híve durvaságnak, tapintatlanságnak, nyers erőszaknak, de van bennem könyörtelenség, türelmetlenség: nem adok időt elkenésre, nyafogásra, hárításra, és szeretem a meghökkentést, mert kiránt az állóvízből. Olykor szégyellem, hogy nem hagyom a másik embert a saját ritmusában haladni, sürgetném, lökném előre a magam tervezte úton, ami nem is biztos, hogy az övé.

Az általam kínált önismereti lehetőséggel viszont mindenki úgy él, ahogy tetszik neki, beleértve azt is, hogy elmondja a véleményét, amennyiben vállalja, hogy egy következő „tréningen” nyilvánosan (de név nélkül) megvitatjuk – a cikksorozat részeként.

Látszat és valóság

Egy kis ízelítő a látszat és valóság viszonyából.

(Azért használok tegeződő párbeszédet, mert a belső hangot helyettesítem vele. Ha meg akarjuk szokni az őszinteséget önmagunk iránt, akkor szükségünk van egy belső önellenőrre, aki időről időre megkérdőjelezi a hitelességünket, vagyis járhatóvá teszi a hidat a tudattalanunk és a viselkedésünk – kommunikációnk – között.)

1. „Én tényleg nem azért mondom...” – De igen, pontosan azért mondod!
2. „Én sose mondanék olyat, hogy...” – Akkor stop! Ne is mondjad! Vagy mégis mondanál olyat?
3. „Nekem semmi bajom a zsidókkal (cigányokkal, négerekkel stb.), csak...” – De igen, utálod őket, csak nem vállalod az antiszemitizmust és rasszizmust, mert negatív előjelű, és te ugyebár csak jó lehetsz.
4. „Engem itt csak cselédnek tartanak, mintha nem lenne más dolgom, mint kiszolgálni őket!” – Pedig tényleg nincs más dolgod! Ha lenne, azt csinálnád. De nincs önbizalmad, nem bízol a képességeidben, félsz, hogy nincsenek is, és amíg „cselédkedsz”, addig nem derül ki.
5. „Gyűlölöm a főnökömet, teljesen kikészített, miatta lettem beteg! Soha semmi nem elég jó neki, nem vesz emberszámba. Hogy miért nem megyek máshova dolgozni? Ne viccelj, az én koromban?! (az én képesítésemmel, ebben a szakmában, ebben az országban, ebben a városban, ebben a családban...) – Az igazság az, hogy te vagy az örök elégedetlen, magadat nem veszed emberszámba, nulla önbizalmad van, képtelen vagy küzdeni magadért, olyan magasra teszed a mércét, hogy ne érhesd el, és dühös lehess a mércére. nem látván, hogy magad helyezted el. Gyerekkorodban sose dicsértek, és még mindig azt áhítod, pedig ma már mások a szereplők.

Folytatjuk, hiszen az emberi ”álcák„ tárháza kimeríthetetlen.

Aki szívesen látna és használna egy tervezett önismereti tesztet a Natúrszigeten, kérem, küldjön nekem levelet az e-mail címemre, leírva a 10 legjellemzőbb tulajdonságát, amit magáról gondol.

Zágon Judit
pszichológus, iparművész
http://web.axelero.hu/pszichoglass/frames.htm
Tel.: (20) 397-0611.
E-mail: pszichoglass@t-online.hu