Szaglás

Tegyünk próbát, szaglásszunk gyümölcsöket, zöldségeket, fűszer- és gyógynövényeket, virágokat, illóolajokat, teát, kávét, piperecikkeket stb. Hunyjuk be a szemünket, vegyünk egy mély lélegzetet, koncentráljunk az illatra, és érzékeljük tudatosan. Ezután próbáljuk meg leírni, milyen illatot éreztünk: üdítőt, fanyart, erőteljeset stb.? Milyen emlékképeket idéz az illat? Kellemeseket vagy kellemetleneket? Kísérletezzünk a különböző távolságokkal, például szagoljunk bele a virágba, azután távolítsuk kissé el, majd ismételten közelítsük magunkhoz. Melyik illattól lesz jobb a kedvünk, melyik hat ránk nyugtatóan? Milyen kellemes emlékképeket hív elő egy-egy illat? Egy „szagolgatós séta” a szabadban szélesítheti illatpalettánkat (kert, erdő, utca). Aminek jó illata van, azt – ha tehetjük – egyszerűen vigyük haza.

Hallás

Mindennapos zörejek, zene és minden más, ami hallható: vízcsobogás, madárcsicsergés, gyereknevetés, a közlekedés zaja, emberi hangok stb. Mit tegyünk? Hunyjuk be a szemünket, csendesedjünk el, érzékeljük a körülöttünk levő zajokat, hangokat és találjuk ki, mik lehetnek azok. Mely hangokat, zörejeket érzékelünk pozitívnak? Melyek érzékelése jelent élvezetet? Milyennek találjuk a csendet? Milyen zene, milyen ritmus rejlik a hétköznapi zörejekben?

Látás

Színek, szerkezetek, a táj, az ég, emberek, állatok, szép épületek, képek, fotók, kövek, termések, virágok, növények stb. Mit tegyünk? Járjunk nyitott szemmel mindennap, és ha nekünk tetsző dolgot látunk, vonuljunk vissza magunkba, hagyjuk megnyugodni és elmélyülni a pillantásunkat. A „látógyakorlatok” során koncentráljunk háromféle szempont szerint: figyeljük meg a színeket, a kiválasztott dolog szerkezetét és az azonos mozgásfolyamatokat (például egy madár szárnycsapásait). Ezenkívül gyűjtsünk olyan képeket és tárgyakat, amelyek kellemes hatással vannak ránk, és díszítsük ezekkel a környezetünket.

Tapintás

Textíliák, kövek, tollak, fakéreg, papír, reszelő, borotvapamacs, dió, konzervdoboz, radír, porcelántálka, kagyló, gesztenye, gyapjú, homok stb. Mit tegyünk? Használjuk összes, tapintásra alkalmas „felületünket” (kezünket, lábunkat, ajkunkat, nyelvünket, bőrünket), hogy felderítsük a tárgyak felszínét, formáját, súlyát és hőmérsékletét. Milyenek a tárgyak? Simák vagy durva felületűek, puhák vagy kemények, könnyűek vagy nehezek? Minek a tapintása kellemes? Hogyan lehetne leírni? Szerezzünk új tapasztalatokat! Járjunk például mezítláb egy réten, érezzük, hogy melyik talaj kellemes, melyik kellemetlen. Állítsuk össze kedvenceinkből személyes tapintási listánkat!

Ízlelés

Csokoládé, mogyoró, gyümölcsök, zöldségek, kenyér, kávé, mártások, sajt és még sorolhatnánk mindazt, ami nagyon finom vagy különleges ízű. Mit tegyünk? Hunyjuk be a szemünket, ízlelés, szürcsölgetés és rágás közben hagyjunk időt magunknak, és mozgassuk ide-oda a szánkban az ételt vagy az italt. A csámcsogás itt megengedett, a beszéd viszont nem, mert eltereli a figyelmünket az érzékelésről. Étkezéseinkkor időnként tegyük le az evőeszközöket, a csészét vagy a poharat, dőljünk hátra, és érzékeljük tudatosan az étel ízét és állagát.

Összegezve elmondhatjuk, hogy minél gyakrabban engedélyezünk magunknak élvezetes pillanatokat, annál többet teszünk lelki egészségünkért. Az élvezet ugyanis azt jelenti, hogy erőt merítünk, feltankoljuk magunkat energiával. Törekedjünk arra, hogy mindennap aktivizáljuk legalább egy érzékszervünket, vagy éljük meg egymás után mind az öt érzékszerv észlelését. Így szert tehetünk egy pozitív élményekkel feltöltött „kispárnára”, amelynek köszönhetően jobb lesz a kedvünk, fokozódik jó közérzetünk, ínséges időszakokban pedig meríthetünk belőle.

(Németből fordította: Mészáros Csilla, forrás)