Az étkezésről

Ha a tápanyagok magunkhoz vételéről esik szó, akkor tulajdonképpen az étkezésről beszélünk. A legtöbbször feltett kérdések ezzel kapcsolatban:

MIT, MIKOR, HOGYAN? Az egyik legfontosabb kérdés, a hogyan? Ha valaki úgy dönt, hogy nem akar változtatni az étkezésének összetételén, akkor is tehet valamit egészségéért, ha a hogyanon változtat.

A HOGYAN elemekhez tartozik: az élelem rágása; az élelem hőmérséklete; az étkezések légköre.

A rágás szerepe: aprítás, nyállal elkeverés. Ide tartoznak még a fogak, fogíny, szájüreg, nyelv.

Aprítás, nyállal elkeverés

Az alapos rágás azt jelenti, hogy minden falatot 30-szor megrágunk, és nyállal alaposan elkeverjük. Tehát nyugodtan, lassan együnk.

A nyál az első emésztőnedv, amivel a táplálék érintkezik. A nyálmirigyek termelik, és kivezető csövükön keresztül a szájüregbe ürítik. A nyál legnagyobb része víz, enyhén lúgos. Feladata síkossá tenni a falatot, megkezdeni a keményítő bontását, elősegíteni a nyelést, a szájüreget tisztán tartani (baktériumgátló hatás).

A szénhidrátemésztésnek már a szájban el kell kezdődnie, különben zavarokat szenved az emésztés. A nyál enzimjeinek időt kell biztosítani, és elérést a falat egyre kisebbre aprított részeihez is a jó anyagcseréhez.

Ha a szénhidrát bontása nem fejeződik be, a savas közegű gyomor után már csak a lúgos vékonybélben lesz újra lehetőség a bontást folytatni, és közben nemkívánatos erjedés következhet be. Ennek a következménye például a puffadás, kellemetlen gázképződés.

A keményítő cukorrá hasad, és – ha lassan rágunk, és van ideje – a száj erein keresztül felszívódik a vérbe, nő a vércukorszint. Ennek fontossága a jóllakottság-érzés kialakulásában van. Ha megnőtt a megfelelő mértékig a vércukorszint, leáll az evéskényszer, jóllakottnak érezzük magunkat. Ha mohón, gyorsan eszünk, akkor ez nem következik be, és elhízáshoz vezethet.