Kölcsön vehetném John Rosemond gyermekpszichológus következő gondolatát is: „A jó nevelés azt jelenti, hogy HELYESEN reagálunk gyermekünk HELYTELEN viselkedésére.”

Nem vehetjük el senkitől a tanulás jogát! Mindenkinek joga van a saját hibáiból tanulni. Szabad akaratuk van gyermekeinknek, dönthetnek jól és rosszul egyaránt. Persze szülőként velük szenvedünk, hiszen összetartozunk. Egy-egy kudarc után szükségük van arra, hogy újraértékeljék a helyzetet. Lehet, hogy a szülőtől vagy önmaguktól vártak irreálisan sokat?

Hagyjuk választani a gyereket

Sajnos van szülő, aki olyan „tevékenységet” erőltet rá gyermekére, amit a gyermek nem akar. Hagyjuk őket választani! Lehessen saját érdeklődésük, tanulhassanak olyasmit, amit ők akarnak, amit ők maguk választanak. Nem kényszeríthetjük arra őket, hogy a mi vágyainkat, álmainkat valósítsák meg. Így valóságos csődtömeggé válhatnak. A sok kudarc, a sok sikertelenség elkeserítő. Önbizalomhiány, labilis lelki egyensúly lehet a következménye!

Az etikai normákat, amelyekre kis korukban tanítjuk fiainkat, lányainkat, kamaszként ők már átléphető határoknak tekinthetik. Ez bizony sokszor nagyon mélyen érintheti a családokat. Időnként tudatosan, „lázadásból” teszik, máskor pedig azért, mert saját „erkölcsi” rendjük szerint szeretnének élni. Sok esetben ez a kapcsolat megromlásához vezethet. A kamaszoknak is rossz az, ha a szüleik eltávolodnak tőlük. Itt valósíthatjuk meg azt, hogy a helytelenre helyesen reagálunk!

Újrakezdés, „tiszta lap”

Lehetőséget kell kapniuk az újrakezdésre, a „tiszta lapra”. Szülőként tudnunk kell megbocsátani. Persze ez általában nagyon nehéz, de ne felejtsük el, annál rosszabbat nem tehetünk az életben, mint hogy lemondunk valakiről.

Nem minden rajtunk, szülőkön múlik, tehát nem kell töprengeni a „Mit rontottam el?” mondaton. Nem állhatunk egész nap gyermekünk mellett, nem foghatjuk a kezét. Az általa elkövetett hibákért neki kell a felelősséget vállalnia, ha magunkat hibáztatjuk, átvesszük tőle a felelősséget. (Általában azok a szülők hibáztatják magukat, akik rájöttek, hogy a nevelés során súlyos hibákat követtek el.)

Gyermekeinknek nincs szükségük kioktatásra, bízhatunk abban, hogy önmaguktól is le tudják vonni a tanulságot, és elég büntetés nekik maga az esemény, a következmény. Ne oldjuk meg helyettük a problémát. Nem mentesíthetjük őket a tetteik következményeitől, hiszen ha nem tapasztalják meg azokat, nem tudják levonni a tanulságot.

Feltétel nélküli szeretet

Fontos a feltétel nélküli szeretet! Gyermekeinknek tudniuk kell, hogy van valaki, aki mindig hisz bennük, megbocsát nekik, bármit is tettek. Biztosítsuk őket szeretetünkről, ezáltal támogatjuk őket, így erőt meríthetnek ahhoz, hogy meg tudják oldani problémáikat, helyre tudják hozni hibáikat. Hallgassuk meg őket együttérzéssel, odafigyeléssel és nyújtsunk nekik támogatást. Nyújtsunk segítséget ahhoz, hogy mérlegelve végig tudják gondolni a helyzetet. Több alternatívát kínálva, együtt végiggondolva a lehetséges következményeket, segíthetünk nekik, hogy hatékonyabban megtanuljanak felelősségteljes döntést hozni.

Aranyosi Éva
kineziológus
Életmód-tanácsadás
Bejelentkezés: (30) 637-2022