A légzés és az élet, a légzés és az egészség elválaszthatatlan egymástól. A régi kultúrákban a levegőt életelixírnek tekintették, és a tiszta levegőt ma is annak tartják.

A különböző ősi kultúrákban, illetve nyelvekben érdekes összefüggés nyomára bukkanhatunk. A Biblia szerint Isten úgy teremtette meg Ádámot, hogy életet lehelt az anyagba. A héber nyelvben a lélek és a szellem kifejezésére a rauch szót használják. A görögben erre a pneuma, a latinban a spiritus szó szolgál. Mindegyik kifejezés egyúttal azt is jelenti, hogy lélegzet. Az angolban a belégzés (inhale) az ihlet, a szellem magunkhoz vételét (inspire) is jelenti. Ugyanígy a kilégzés (exhale) az elmúlással, a szellem elengedésével (expire) azonos jelentésű.

Ha pedig a légzések ügyében igazán illetékes vagy talán legilletékesebb jógához fordulunk, akkor tudnunk kell, hogy a jóga alapelvei szerint a légzőgyakorlatok végrehajtása során életerő (szankszkrit szóval prána) halmozódik fel a szervezetben. Egy ősi hindu közmondás szerint a légzés azonos az élettel, aki tehát jól lélegzik, az sokáig él.

Lélegzet és lélek

Nem kell azonban ilyen messzire mennünk ahhoz, hogy erre a fontos összefüggésre rábukkanjunk. Nézzük csak a magyar lélegzet szót, amely korábbi, eredeti alakjában lélekzetként hangzott, vagyis a lélegzés és a lélek szó gyökere azonos. E kettő, vagyis a lélegzet és a lélek elválaszthatatlan egymástól. Néhány máig élő magyar közmondásban, szólásban ezt az összefüggést mindmáig megtalálhatjuk. Ha valaki meghal, azt mondjuk róla: kileheli a lelkét, vagyis az utolsó lélegzettel a lélek is távozik belőle. Ha azt mondjuk valakire, csupán hálni jár belé a lélek, ez egyben azt jelenti, hogy már alig lélegzik.

A felnőtt ember minden 6-8 másodpercben vesz lélegzetet. Ha a légzést semmi sem akadályozza, akkor az természetes módon, önmagától megy végbe. Az emberek azonban a természetes, egészséges légzést sokféle módon korlátozzák – az esetek többségében úgy, hogy erről maguk sem tudnak. Ilyen tényezők és körülmények lehetnek: a helytelen testtartás, főleg az előre görnyedés; a szoros ruházat; a túl gyors étkezés; a különböző mérgező anyagok belégzése, elsősorban a dohányzás révén (ebből a szempontból közömbös, hogy aktív vagy passzív dohányosról van szó); a testmozgás hiánya; a helytelen életmódbeli szokások és az érzelmi stressz.

Amikor a légzést bármilyen módon korlátozzuk vagy elnyomjuk, akkor a szervezetünkben a sejtek egyszerűen nem jutnak hozzá a feladataik végrehajtásához szükséges oxigénhez. Ennek jele lehet az, ha az ember álmosnak, vagy éppen ellenkezőleg, ingerlékenynek érzi magát, esetleg fejfájás alakul ki. A testmozgás, a különböző sportok óriási előnye többek között, hogy a mozgás révén rákényszerülünk a teljesebb, tökéletesebb légzésre, vagyis szervezetünk legalább részben hozzájut a hiányzó oxigénhez.

Mivel a légzés szorosan összefügg valamennyi szervünk, elsősorban a keringés működésével, ha nem megfelelően lélegzünk, akkor a légzőszervünk és a vele kapcsolatos életműködés eltorzul. Ennek következtében az egész szervezet egészsége károsodik, valamint csökken az immunrendszer működése, vagyis a betegségekkel szembeni ellenálló képességünk.

Ha valaki az előbb említett okokból helytelenül lélegzik, emellett fokozottan éri a környezetszennyezés, például valamelyik nagyvárosban él, és nem próbálja mindezt ellensúlyozni azzal, hogy legalább a hétvégeken, vagy amikor csak teheti, kimegy a természetbe, hogy tiszta levegőt szívjon kirándulás közben a hegyekben, akkor szinte előre megjósolható, hogy utoléri valamilyen légzőszervi, szív- vagy keringési megbetegedés.