Kontrasztanyagot használnak például a szívangiográfiánál vagy a komputertomográfiánál, hogy lássák a vérereket és a szövetekben végbemenő változásokat. Ezek az anyagok azonban károsíthatják a vesét, de a páciensnek gyakran azt mondják, hogy csak időleges kockázatról, mellékhatásról van szó. Az Amerikai Nefrológiai Társaság klinikai folyóiratában megjelent írás arra figyelmeztet, hogy a kontrasztanyag miatt bekövetkező vesekárosodások valójában sokkal komolyabbak lehetnek.

A károsodás lehetőséget már eddig is többen gyanították, de csak most néztek utána alaposabban a Vermont Egyetem kutatói. Dr. Richard Solomon és társai csaknem 300 olyan vesekárosodott beteg állapotát követték, akik szívangiográfiás vizsgálat alkalmával kontrasztanyagot kaptak. Véletlenszerűen két csoportba osztották őket: az egyik csoport iopamidolt (az iopamidol jódozott kontrasztanyag, a röntgensugarat elnyelő festékként viselkedik), a másik iodixanol (vízoldékony, radiológiai vizsgálatokhoz alkalmazott anyag) kontrasztanyagot kapott. A betegek állapotának változását legalább egy éven át követték.

Vesekárosodás, szívroham

Megállapították, hogy a páciensek 31%-ánál negatív hatások léptek fel. 13%-uknál következett be súlyos esemény: halál, sztrók, szívroham vagy végzetes vesebetegség. A kontrasztanyag miatt bekövetkezett vesekárosodásban szenvedők kétszer olyan arányban szembesültek a fenti negatív következményekkel, mint azok, akik nem voltak vesekárosodottak.

Akiknél nem következett be vesekárosodás az alkalmazott kontrasztanyag miatt, azoknál nem volt különbség a hosszú távú negatív hatások előfordulási aránya között, akár iopamidolt, akár iodixanolt kaptak. (Az iopamidollal kezelt betegek egyébként kevésbé voltak hajlamosak vesekárosodásra, és hosszabb távon is kevésbé érintették őket a negatív következmények.)

A kutatók ezzel igazolták, hogy a kontrasztanyagtól származó vesekárosodás hosszú távon is negatív következményekkel járhat a páciens egészségére.

(Az eredeti angol nyelvű cikk itt olvasható.)

(Forrás: Független.hu)