A mellékpajzsmirigyek a pajzsmirigy közvetlen közelében helyezkednek el, ezek termelik a parathormont (PTH), amely kalciumháztartásunk szabályozásában tölt be fontos szerepet.

A mellékpajzsmirigyeket epitheltestecskéknek vagy glandulae parathyreoideae-nak is nevezik. A legtöbb embernek négy, de mintegy 5%-unknak öt vagy hat epitheltestecskéje van, nagyon ritkán azonban csak három. Egyetlen mellékpajzsmirigy kb. olyan kicsi, mint egy lencse, és tömege 30 és 70 mg között van. Rendes körülmények között a mellékpajzsmirigyek a pajzsmirigy mögött helyezkednek el, néhány inkább annak felső és alsó pólusán. A pajzsmirigy egyébként a gégefő alatt, a légcső előtt található. Néha – az embrionális fejlődés hibájából – az epitheltestecskék máshol, pl. a csecsemőmirigynél, a szegycsont alatt is lehetnek. Ennek rendes körülmények között nincs jelentőssége, de ha ezt az eltérést nem veszik észre, egy operáció komoly kárt okozhat.

A mellékpajzsmirigyek feladatai

A mellékpajzsmirigyek hormontermelő mirigyek, ezek állítják elő a parathormont (PTH). A parathormon a kalcitoninnal együtt szabályozza a pajzsmirigy termelését, a D-vitamin pedig a kalciumháztartásunkat. A parathormon ezen kívül testünk három különböző helyén hat:

• A csontokban növeli a csontképző sejtek aktivitását, ezáltal szabaddá teszi a csontokban tárolt kalciumot.
• A vesékben növeli a kalcium-újrafelvételt, és csökkenti a foszfátok újrafelvételét a vizeletből. A vérben lévő alacsony foszfátszint révén ismét nő a kalciumtartalom. Emellett a veséknek szükségük van a parathormonra a D3-vitamin (kalcitriol) képzéséhez. Kalcitriol nélkül szervezetünk nem vesz fel kalciumot.
• A bélben a parathormon elősegíti a kalcium felvételét a táplálékból, a felvételhez D3-vitaminra van szükség.

Ha nő a vérben a kalciumtartalom, csökken az epitheltestecskék aktivitása, és kevesebb parathormont termelnek. Ha csökken a kalciumérték, megszűnik a gátlás, és a testecskék ismét több parathormont termelnek. E szabályozás pontos mechanizmusát csak 1993-ban fedezték fel.

A kalcitonin a parathormon ellenpólusa. Fékezi a csontképződést, és elősegíti a kalcium kiválását a vesékben, ezáltal csökkenti a vér kalciumszintjét.

Figyelmeztető jelek

Mely betegségek állnak összefüggésben a mellékpajzsmirigyekkel? A fentiek ismeretében a mellékpajzsmirigyek megbetegedése a kalciumháztartás zavaraihoz vezet. Mivel a kalcium a szervezet sok folyamatában vesz részt, pl. az izom- és idegsejtek fejlődésében, a csontok és a fogazat felépítésében, a véralvadásban vagy a sejtosztódásban, az epitheltestecskék hibája sok kóros tünetet idézhet elő.

A mellékpajzsmirigy túlműködése (hyperparathyreoidismus) lehet elsődleges vagy autonóm (PHPT). A túltengésért leggyakrabban a mirigyszövet jóindulatú sejtszaporulata (adenómája) felelős. A tumor ugyancsak termel parathormont, ezáltal erősen megnövelt hormonszint jön létre. Többnyire (az érintettek 75%-ánál) csak egy epitheltestecske nagyobbodott meg, esetenként előfordulhat, hogy kettő vagy több is. A mellékpajzsmirigyek rosszindulatú daganata szerencsére nagyon ritka.

A megemelkedett PTH-szint révén a vérben nő a kalciumtartalom (hyperkalcémia). Az érintettek kezdetben ebből többnyire semmit nem vesznek észre (aszimptomatikus hyperparathyreoidismus), később azonban számos tünet jelentkezik. A legrosszabb a helyzet a veséket illetően: erős fájdalmakkal járó vesegörcs lép fel, vesekő és mészlerakódás keletkezik, emellett a vese sokkal rosszabbul működik: túlságosan sok vizeletet választ ki – az ember sokkal szomjasabb lesz.

Késői stádiumban ez a folyamat érinti a csontokat is. A csonttömeg csökken (oszteoporózis), reumás fájdalmak lépnek fel a csontokban és az ízületekben. Gyakran előfordulnak pszichikai változások (pl. depresszió), gyomor-bélpanaszok (hányinger, hányás, székrekedés), súlycsökkenés, valamint szívritmuszavarok is. Az érintetteknél nem egyszer hasnyálmirigy-gyulladás és gyomor-vagy nyombélfekély keletkezik.

Elsődleges hyperparathyreoidismus lép fel egy igen ritka örökletes betegségnél, a MEN-szindrómánál (Multiple Endokrine Neoplasie). E megbetegedésnél általában más belső elválasztású mirigyek – mint az agyalapi mirigy (hipofízis) vagy a hasnyálmirigy szigetsejtjei – túltengése is kimutatható.