Az említettek csak a legtipikusabb tünetek, de a kényszeres ismételgetés kiterjedhet az öltözködés menetére, tárgyak meghatározott helyéhez való ragaszkodásra, rendrakásra, gyűjtögetésre és más, szokatlan tevékenységre.
Magyarországon ez a betegség meglepően sok, kb. 2-300 000 embert érint élete során, legtöbben csendesen szenvednek tőle, nem fordulnak szakorvoshoz. Szégyellik, titkolják, mert félnek, hogy őrültnek tartja majd őket a környezetük. Ez is mutatja, hogy a félelmeikkel ellentétben a kényszerbetegek rendszerint jól ítélik meg a világot és önmagukat, és tisztában vannak cselekedeteik irracionális jellegével.
Mindenképpen szükséges, hogy családi, baráti körből támogatásra találjon a beteg, mert hosszú út előtt áll, a teljes gyógyulás évekig is eltarthat.

A rituális mozgás oka: a félelem

A kényszerbetegség rendszerint fiatal felnőttkorban kezdődő betegség, nem ritka azonban, hogy gyermekkorban vagy serdülőkorban jelentkeznek először a tünetek.
A gondolatokban megjelennek szorongásos, ismétlődő félelmek, amelyeket a beteg különböző rituális mozgások ismétlésével próbál semmissé tenni. Így igyekszik elkerülni és ellenőrzés alatt tartani a szorongást, befolyásolni a körülötte zajló eseményeket.
A beteg felfedezi, hogy az ismételgetett cselekedetei csökkentik a kényszeres gondolatokhoz kapcsolódó szorongást, ha ezeket a cselekedeteket elég hosszú ideig vagy megfelelő számban végzi. Bizonyos idő elteltével a rituálé alatt megkönnyebbül, szorongása oldódik. Ezzel megerősíti a kényszeres cselekvéshez való ragaszkodást, az beépül a magatartási mintájába, és így a kör bezárul.

Gondolatstop

Biológiai kutatások szerint a betegség kialakulásában az agy kémiai egyensúlyzavara is fontos szerepet játszik. A homloklebenyben található idegpályák kioldó impulzusokat szállítanak azokhoz az idegsejtekhez, amelyek a látens viselkedésmintákat tárolják, így létrejön az ismételgetés. Ez a folyamat az idegpályák szerotonin-szállításának befolyásolásával kezelhető, de a gyógyszer tényleges hatásának kialakulása hetekbe telik.
Megoldás lehet tehát a gyógyszeres kezelés – kiegészítve viselkedésterápiával. A fellépő erős stresszhelyzet miatt a terápiás gyakorlatot előzetesen mindig meg kell beszélni a beteggel.
A viselkedésterápia folyamán a beteg – az ingerelárasztás és a válaszmegelőzés technikáját alkalmazva – fokozottan szorongást keltő helyzetet él át. Tisztasági kényszeres betegnek például csupasz kézzel meg kell fognia a kilincset, a szemetes kukát, utána pedig hosszabb időn keresztül nem moshat kezet. Ez átmeneti feszültségnövekedéssel jár, amely spontán rendeződik, és a gyakorlat ismétlése során már csökken, végül pedig nem is jelentkezik többé.
A másik lehetőség a paradox intenció „túlceremonizálással”: a kényszeres rituálét tovább bonyolítva az ismétlések száma megtöbbszöröződik (pl. az ajtózárat nem ötször, hanem ötvenszer kell ellenőrizni), és így a beteg számára is értelmetlenné válik a kényszercselekvés elvégzése.
A harmadik terápiás megoldás a gondolatstop. A beteg felidézi kényszergondolatát, majd az orvos egy hirtelen „stop” jelzéssel megszakítja azt.
A terápia bizonyos esetekben sajnos nem vezet eredményre, ilyenkor műtéti beavatkozás is segíthet. Ezt a koponyacsont megnyitása nélkül is végezhetik, az esetek felében jelentős javulást, illetve gyógyulást lehet elérni. (Hazánkban nem végeznek ilyen beavatkozást.)

(Forrás: csaladinet.hu)