Ötven éve még nem volt divat déli éghajlatra kiruccanni, no meg nem is lehetett. A vasfüggönynek talán ez volt az egyetlen pozitív hatása. Manapság divat a tengerekkel dobálózni. Magyarország – még – nem mediterrán ország, bőrünk, testünk nincs berendezkedve a hirtelen változásokra. Inkább ilyeneket kellene figyelembe venni, és nem kihívni a természetet, és mindenféle erőltetett propagandával hagyni, hogy megtévesszenek, hogy aztán ismét és ismét csalódjunk, esetleg komoly következményekkel számoljunk.

Napszemüveg helyett egy jó kis szalmakalap

Természetesen kenjük be magunkat valamivel, mert megégünk, mint a hús a serpenyőben, ha nem teszünk alá zsiradékot. A vízfelület közelsége pedig kb. 50%-kal erősíti a nap hatását, tehát nem csak az égiek okán kellene összeráncolni a homlokot. Napszemüveg helyett meg inkább egy jó kis szalmakalap, és akkor nem romlik tovább az amúgy is szemüveges látásunk.

Nem hiszem, hogy több baj volna a nappal, mint a testünket érő egyéb káros hatásokkal. A túlzott hisztériáért inkább a biznisz a felelős. A bőrünket látjuk, tehát arra érdemes ráhajtani -gondolja az üzleti propaganda, bocs, a reklám, és lenyúlja a bőrfelületünket, kihasználja az ostobaságunkat. Eltúloz mindent, hogy eladhassa a kemikáliáit, amelyek jócskán megtalálhatók a készítményekben mint a krémecskékben rejlő, „természetes” hatóanyagok.

Bőrrák, melanoma? A tavalyi cikkben egy érdekes tanulmányt idéztem. A bőrrákos megbetegedések száma az Egyenlítő felé haladva fokozatosan csökken, tehát nem a napfény a felelős, hanem a hirtelen jött nagy mennyiség. Bőrünknek a naphoz történő alkalmazkodása függ az egészségi állapottól, az immunrendszertől, a kortól, és attól is, hol élünk – olvashatjuk, és ez nem is hangzik rosszul.

De vajon nem itt, az immunrendszernél lehet a sokkal, de sokkal nagyobb baj, mint testünk külső felszínén?

Híresen egészségtelen konyhánk

Szerintem igen, erről van szó. Hogyan lehetne erős immunrendszere a magyarnak, amikor 30%-os súlyfelesleggel küzd, amikor a világhíres konyhánk híresen egészségtelen is. Mindent szétfőzünk, sütünk, pörkölünk, cukrozunk és tejfölözünk. Szénhidrátbombáink, friss kenyér paranoiánk, parizer kultúránk a hamburgerdömpinggel, csipsszel egyetemben, mondjuk ki őszintén: az étkezési kultúránk inkább az étkezési szemét kategóriáját meríti ki, semmint az egészségesebb táplálkozás fogalmát. Ötvenen felül ez már nem vicc, nem egyoldalú ismertetés, Kedves Olvasó, hanem komoly rizikófaktor, jó volna meggondolni! Inkább ettől van az idő előtti magas vérnyomás, ettől zötyög a szív, és ettől borul fel a cukor, ettől hasogat a derék, tehát ettől öregszünk, nem pedig a nap káros hatásaitól.

Ráadásul a salátán mindig savanyúságot értünk, nem a nyers salátákat. S ha azt a sokkoló hasonlatot is megkockáztatom, hogy a húsfélék „tápértéke” legalább 25-ször többet zabál meg (!) a beteg ember annyira áhított energiakészletéből, mint amennyit ad, és mi mégis erőlevessel és gyönge húsokkal tömjük az „áldozatot”, hogy gyógyuljon, akkor nem biztos, hogy a napsugarak felett kellene gyászbeszédet tartani.